atipikus.hu

Szerző: dr. Holló Sándor

Segíthet-e az atipikus foglalkoztatás a munkaerőhiányon?

Ha ma valaki pontosan meg akarja érteni a magyar munkaerőpiac működését annak igencsak résen kell lennie. A hírek hol munkanélküliségről, hátrányos helyzetű térségekről, hol egyes iparágakat megbénító munkaerőhiányról szólnak. Ezeket az ellentmondásokat sokan és sokféleképpen magyarázzák, illetve eltérő módszerekkel kívánják kezelni. Vannak akik olcsó külföldi munkaerő idecsábításában látják a megoldást, míg mások a hazai munkaerő-tartalék mozgósítására voksolnának. Vannak akik makrogazdasági, vannak akik vállalati nézőpontból vizsgálják ezt a kérdést, és keresik a megoldást. Jelen cikkünkben azt kívánjuk körbejárni, hogy hogyan segíthet az atipikus foglalkoztatás a munkaerőhiány enyhítésében.

Hová tűnt a munkaerő?

Mielőtt hozzákezdenénk az atipikus foglalkoztatási formák tárgyalásához vizsgáljuk meg a jelenség hátterét.

Több felmérés (Workforce, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Figyelő TOP200 2016-os felmérése) mutatta ki, hogy a magyarországi vállalatok fele már küzd a szakképzett munkaerő hiányával. Egyes becslések szerint körülbelül 65 ezer munkavállaló hiányzik a magyar munkaerőpiacról, mások sokkal nagyobbra teszik a hiányt. Ugyanakkor a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2016 decemberi adatai alapján a regisztrált munkanélküliek száma meghaladta a 273 ezer főt. Miként lehetséges, hogy a munkanélküliség munkaerőhiányba csapott át? A tömeges elvándorlás okozná a problémát? 2010 óta a külföldön munkát vállalók aránya folyamatosan nő, amely egyes szakmákban hiányt okozhat, de nem ez az egyedüli ok. A demográfiai folyamatok következtében csökken az aktív munkakorú lakosság száma, a munkaképes korúakon belül pedig még mindig igen magas az inaktív népesség aránya. A strukturális munkanélküliségen túl fontos kiemelni az alacsony bérek hatását. Személyes véleményünk, hogy amíg vannak olyan területek a gazdaságban ahol a munkabér nem fedezi a megélhetés költségeit, addig problémát fog jelenteni a munkaerőhiány. Ezen a problémán természetesen az atipikus foglalkoztatás sem fog segíteni, a vállalatok szemléletváltására lesz szükség. Egyes szakmákban a gépesítés, talán a robotika hozhat megoldást, viszont ez a munkaerőigény újbóli átrendeződését fogja magával hozni. Egyik oldalról a gépesítéssel kiváltható munkaerő, viszont a gépesítés miatt szükség lesz új, más fajta képzettsége igénylő munkakörök betöltésére. Valószínűleg így is maradnak még olyan területek, ahol nem gazdaságos a gépesítés. Ott továbbra is fenn fog maradni a betanított munkások iránti igény. Az atipikus munkavégzési formák egyrészt a munkalehetőség vonzóbbá tételében, másrészt az inaktív népesség munkaerőpiacra történő bevonzásában nyújthatnak hathatós segítséget.

 

Mi is az atipikus foglalkoztatás?

Először azt kell meghatározni, hogy mit tekintünk tipikus munkavégzésnek. Ma a legelterjedtebb foglalkoztatási forma a határozatlan időre kötött, teljes munkaidős munkaviszony. A munkát a munkáltató telephelyén végzik. Definíció szerint minden munkavégzési formát, amely eltér a "szokványos" foglalkoztatástól, akár a munkaviszony tartalmában, helyében, foglalkoztatási idejében, hosszában már atipikus munkavégzésnek tekinthetjük. Ugyanakkor jelentős különbségek vannak a különböző atipikus foglalkoztatási formák között. A határozott idejű munkaviszonyt és a részmunkaidős foglalkoztatást is az atipikus foglalkoztatási formák közé sorolhatjuk, alkalmazásuk már sok problémát orvosolhat. Erről majd külön cikkben írunk részletesen. Igazi újítás a tipikus foglalkoztatáshoz képest a munkakörmegosztás, a behívás alapján történő munkavégzés és a több munkáltató által létesített munkaviszony. Bár nem igazán új, de itt kell megemlítenünk a távmunkát és a bedolgozói munkaviszonyt is. A tipikustól eltérő szabályok vonatkoznak az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy az alkalmi munkára irányuló munkaviszonyra is. És ezzel nem értünk a végére! Csupán a Munka Törvénykönyve által biztosított lehetőségeket vettük számba. Ha tágabban vizsgálódunk, akkor ebbe a körbe kell sorolnunk az adórendszeren kívül végzett munkát, a megbízást, és a szövetkezeti tagként végzett munkát is.

Előnyök és hátrányok

Az atipikus foglalkoztatás vitathatatlan előnye a rugalmasság. Ha valaki részmunkaidőben vagy megosztott munkakörben, esetleg távmunkában vállal állást, annak sokkal nagyobb esélye lesz arra, hogy a munkája és magánélete között egészséges egyensúlyt teremtsen (feltéve ha rendelkezik az ehhez a munkavégzéshez szükséges habitussal, személyiséggel). A rugalmasság ugyancsak előny jelent a munkáltatói oldalon is. A munkafolyamatok sokkal könnyebben megtervezhetők, alakíthatóak. Például a behívás alapján történő munkavégzés esetében a munkaidő könnyebben igazítható a gazdasági partnerek tevékenységéhez. Így ha késő délután, vagy az esti órákban kell terméket vagy nyersanyagot fogadni, akkor nem kell rendkívüli munkavégzést elrendelni, hiszen a munkaidő beosztása lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a szükséges időpontban álljon rendelkezésre. Az atipikus munkavégzés e formájával kiküszöbölhető az állásidő, csökkenthető a rendkívüli munkavégzés díjazására fordított költség, hiszen a dolgozó pont akkor van beosztva munkára amikor szükséges. Szóljunk röviden a hátrányokról is! A legfőbb hátrány a munkavállalói oldalon jelentkezik. Az atipikus foglalkoztatási formák ugyan nagyobb szabadságot adnak, de ez sok esetben (a részmunkaidő esetén egyértelműen) relatív alacsonyabb munkabért is jelentenek. Ne feledkezzünk el arról, hogy a kötetlen, akár az otthonról történő munkavégzés csak olyanoknak való, akik képesek a megfelelő időmenedzsmentre, az otthoni környezetben is képesek a munkájukra koncentrálni, el tudják választani a munkát az egyéb tevékenységeiktől, megfelelő önkontrollal és tudatossággal rendelkeznek. A munkaadói oldalon a szokásostól eltérő foglalkoztatáshoz tartozó eltérő szabályok váltanak ki bizonytalanságot, illetve gyakran félnek a többlet adminisztrációs terhektől. Az atipikus munkavégzés elterjedését nehezíti, hogy nem minden munka esetében alkalmazhatóak bizonyos foglalkoztatási formák. Különösen igaz ez a távmunkára, vagy a bedolgozásra. Mégis, úgy gondolom, hogy sokan azért idegenkednek ezektől a megoldásoktól, mert sem a munkaadói, sem a munkavállalói oldal nem rendelkezik elegendő tapasztalattal az alkalmazásukhoz. Az egyes atipikus foglalkoztatási formákat külön cikkekben ismertetjük.