atipikus.hu

Szerző: dr. Holló Sándor

Megoldást jelenthet-e a munkaerő kölcsönzés a munkaerő hiánnyal küszködő magyar gazdaságban? Növelhető-e a vállalati hatékonyság ezzel az atipikus foglalkoztatási móddal? Vizsgáljuk meg a vonatkozó szabályozást is! A munkaerő-kölcsönzés munkajogi szabályairól a Munka Törvénykönyve rendelkezik. A munkaviszonyt kifejezetten kölcsönzés céljából hozzák létre a felek. Ebben a foglalkoztatási formában a munkaadói oldalon több alany áll, akik a munkáltatói jogokat megosztva gyakorolják.

A munkaszerződés alanyai

A jogviszonynak a „hagyományos” munkaszerződéstől eltérően nem két, hanem három alanya van:

 - kölcsönbeadó,

 - kölcsönvevő és

 - kölcsönzött munkavállaló.

A munkavállaló a kölcsönbeadóval áll – kifejezetten kölcsönzés céljából – munkaszerződésben. A kölcsönbeadó a munkavállalót kölcsönzés keretében átengedi a kölcsönvevőnek. A kölcsönzés során a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja. Bár a munkavállaló a munkaszerződést ebben az esetben is egy munkáltatóval, a kölcsönző céggel köti, a feladatok ellátásához szükséges utasításokat nem a kölcsönbeadó cég, hanem a kölcsönvevő adja. A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkakörülmények biztosításának felelőssége is a kölcsönvevőt terheli.

 

Átvállalt terhek

Munkaerő-kölcsönzés esetében a toborzás a kölcsönbe adó vállalatra hárul. Ez azt jelenti, hogy a hirdetések megfogalmazása, feladása, a pályázatok kezelése, az interjúztatás és a munkaszerződés megkötése, illetve a munkaviszony megszüntetése őt terheli. A munkaviszonnyal kapcsolatos adminisztráció egy részétől szintén mentesül a kölcsönvevő. Kérdés, hogy a gyakorlatban pontosan mekkora könnyebbséget jelent ez a kölcsönvevő számára. Igaz, hogy a kiválasztás nem az ő feladata, de a leendő munkatársakat legalább egy alkalommal még akkor is célszerű meginterjúztatni, ha nem valamely kulcspozícióra keresünk ideiglenes segítséget. Nem elegendő, ha a kikölcsönzött munkaerő szakmailag felkészült. Fontos lehet az is, hogy be tud-e illeszkedni a munkahelyi kollektívába. A foglalkoztatáshoz kapcsolódó adminisztrációs terhek nagy része is (munkaviszony létesítése, megszüntetése, bejelentések, bérszámfejtés stb.) a kölcsönbeadót terheli. Ez elsősorban azoknak a kisvállalatoknak jelent könnyebbséget, akik nem tartanak fenn HR apparátust. Az ő esetükben beszélhetünk a HR feladatok csaknem teljes kiszervezéséről.

Ami marad

A munkaerő-kölcsönzők ajánlatait hallgatva joggal merül fel a kérdés, hogy akkor most szélnek ereszthetjük az adminisztrátorokat? Úgy gondolom, hogy nem. A munkaerő-kölcsönzés nem jelenti azt, hogy a kölcsönvevőnek semmilyen adminisztrációs feladata nem marad. A kölcsönvevő és a kölcsönadó szerződnek és ennek alapján rendszeresen elszámolnak egymással. Az ehhez szükséges adatokat legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig meg kell küldeni a kölcsönbeadónak. Ha a munkaviszony hónap közben szűnik meg, akkor az adatszolgáltatást az utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül kell elvégezni. A munkáltatóra rótt tájékoztatási kötelezettség is megmarad, igaz nem a munkavállaló, hanem a kölcsönbeadó irányába. Írásban kell tájékoztatást adni többek között az irányadó munkarendről, a munkáltatói jogkör gyakorlójáról, a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről, az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmassági feltételekről stb. Bár a törvény több feladatot is egyértelműen a kölcsönbeadóhoz telepít, van, amikor megadja a lehetőséget, hogy a felek megállapodjanak a feladatok megosztásában. Ilyen például, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodása dönti el, hogy a munkabéren kívüli juttatásokat kitől kapja a dolgozó. Érdemes még megemlíteni, hogy a munkavállalónak a kikölcsönzés során okozott kárért, vagy személyiségi jogai megsértéséért a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő egyetemlegesen felel.

Valódi előnyök

Bár a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adminisztrációs terhek és költségek egy részét (adók, járulékok) a kölcsönbeadó viseli, azt végső soron természetesen a kölcsönbevevő fizeti meg, hiszen be lesz építve a kölcsönzés díjába. Az igazi kérdés az, hogy a vállalat apparátusa gazdaságosabban tudja-e megoldani ezeket a feladatokat, mint egy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozás. Ahol már amúgy is működik HR osztály, bérszámfejtés, társadalombiztosítási kifizetőhely ott néhány új dolgozó felvétele, a foglalkoztatásához kapcsolódó plusz adminisztrációs teher nem jelent különösebb problémát. A munkaerő-kölcsönzés jó megoldás lehet a projekt jellegű feladatok miatt ideiglenesen megnövekedett munkaerő igények kielégítésére. A munkaviszony létesítéséből, illetve megszüntetéséből adódó jogi kockázatok (például a munkaviszony jogellenes megszüntetése) a kölcsönbeadó oldalán keletkeznek. A kölcsönvevő számára a legnagyobb előnyt az jelenti, hogy a munkavállaló akadályoztatása esetén a kölcsönadó gondoskodik megfelelő helyettesítésről.

Összességében azt mondhatjuk, hogy vállalat szervezete és a feladatok jellege dönti el, hogy a munkaerő-kölcsönzés növelni fogja-e a vállalat hatékonyságát-e vagy sem, illetve, hogy megoldást jelent-e a vállalatnál jelentkező munkaerőhiányra. A végső döntés előtt célszerű megismerni a többi lehetőséget is. Lehetséges, hogy egy HR szakember (akár egy külsős HR partner) gazdaságosabb, helyzetre szabott megoldást tud javasolni a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának növelésére.