atipikus.hu

Szerző:dr. Holló Sándor

Az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment át a munka világa.  Átrendeződött a munkáltatói és a munkavállalói oldal is.  Az átalakulás különösen érzékenyen érintette a Közép-Kelet-Európa országait, ahol nagy szocialista vállalatok mentek tönkre, estek darabokra.  A romokon alakult  új vállalkozások más foglalkoztatási politikát igényeltek. 

Minden vállalkozás igyekezett a foglalkoztatotti létszámot a tevékenységéből fakadó valós igényekhez igazítani.  Megbukott a teljes foglalkoztatás politikája, megjelent a munkanélküliség.  Meg kellett tanulni a munkavállalói oldalon, hogy a munkaerő áru, ami csak akkor biztosít megélhetést, ha ezt a speciális árut kellően értékessé tudjuk tenni és el tudjuk adni.  Az állam gondoskodó szerepe lecsökkent.  Új értelmet nyert a munkához való jog.
A változások megmutatkoztak a jogi szabályozásban is.  A kilencvenes évek elején az 1967. évi II. törvény helyett már három, egymást kiegészítő, de egymástól már sok tekintetben független törvény jelent meg, különbséget téve a három fő munkavállalói kör, a munkavállalók, köztisztviselők és közalkalmazottak viszonyai között.  Az új szabályozás egyik célja a munkajog polgári jogi vonásainak erősítése, a munkavállaló és munkáltató nagyobb szabadságot kapjanak a munkaviszony kereteinek kialakítására.   Így például a munkabér már egyfajta alku tárgya lett, nem központilag meghatározott elem (a közszférában továbbra is fennáll ez a  kötöttség), csupán legkisebb mértékét határozza meg jogszabály.  A felek közötti erőkülönbséget természetesen figyelembe vette a jogalkotó, így a jogi szabályozás több eleme  a dogozót védi.  Ilyen általános szabály ami a jogalkalmazás több pontján eltérést enged a dolgozó javára. 

 

Új utak

A foglalkoztatási formák differenciálódása tovább folytatódott.  Ma már viszonylag sok foglalkoztatási forma között lehet választani.  Ennek ellenére még mindig a munkaviszony (ebből a szempontból ide értve a köztisztviselői és közalkalmazotti viszonyt is) a meghatározó.  A tartós munkakapcsolatnak ez részleteiben leginkább szabályozott formája.  Sok garanciális elemet tartalmaz, mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalon.

Ugyanakkor a munkaviszonynak néhány fontos eleme mint például a tartósság és a szabályozottság néha korlátozza alkalmazhatóságát.  Sokszor adódik olyan feladat, aminek az ellátása nem igényel tartós munkakapcsolatot, vagy csak alkalmanként igényel munkaerőt.  Igaz, hogy a munkaviszony egészen rövid időre is létesíthető, de a munkaviszonyhoz kapcsolódó adminisztrációs terhek nem teszik vonzóvá ezt a megoldást.  A másik akadály a munkaviszonnyal kapcsolatos elvárás.  A munkavállaló  biztonságot keres.  Nem két, vagy három hónapra, vagy néhány hétre csupán.  Sokszor hallottam volt munkavállalókat panaszkodni:  "Mindent megcsináltam, ahogy kellett, és tessék, most, hogy már nincs rám szükség egyszerűen kidobnak."  Hiába tudták ezek az emberek, hogy egy bizonyos munkára, határozott időtartamra vették fel őket, mégis úgy tekintették, hogy az állandó munkahely nyújtotta biztonság megilleti őket.  Ebből az elvárásból fakad, hogy egy álláshirdetést, amiben néhány hétre, hónapra keresnek munkaerőt, sok álláskereső figyelmen kívül hagyná, és inkább várna, amíg egy „rendes” munkahelyet talál.

Nehéz elfogadni, hogy a munkaerő áru.  A vevő csak addig fizet érte, amíg szüksége van rá, és nem vállal kötelezettséget arra, hogy életünk végéig gondoskodik rólunk.  Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltató kénye kedve szerint bármit megtehet.  A munkaviszony létesítésének, fenntartásának, megszüntetésének megvannak a szabályai.

A munkaerő nem csak munkaviszony keretében értékesíthető.  Ezeket az alternatív foglalkoztatási formákat nevezzük atipikus foglalkoztatásnak.   Az atipikus munkavégzés intézménye nem teljesen új.  Már a szocializmus idején is voltak iparosok, szövetkezeti tagok.  Az igazi áttörést mégis a rendszerváltozás hozta.   A megjelenő munkanélküliség kikényszerítette az önfoglalkoztatás elterjedését.   Ezeket a változásokat erősítette a munkáltatók közteher-optimalizálási törekvése is.  Sok vállalkozás számára kedvezőbbnek tűnt "vállalkozókat" alkalmazni.  A vállalkozónak nem kell fizetett szabadságot, betegszabadságot biztosítani, nem kell végkielégítést fizetni.  Nem kell bejelenteni, kijelenteni a dolgozókat, munkabéréből levonásokat teljesíteni és megfizetni, sok adminisztratív tehertől mentesült a munkáltató.  A vállalkozási szerződés és a számla, ami összekapcsolja a feleket.  Viszont ezek a dolgozók valójában munkavállalók voltak, és a vállalkozókra vonatkozó szabályokat visszaélés-szerűen alkalmazták.  Ez a megoldás rövid távon a „munkavállalók” számára is kedvező volt, hiszen a korabeli szabályok nagy teret engedtek a költségek elszámolásának.  Ezekből az ügyekből sok bonyodalom származott.  A helyzet részletes értékelése túlmutat ennek a cikknek a keretein.  A "kényszervállalkozás" intézményét csak a teljesség kedvéért említem, és nem reális, jogszerű alternatívaként.

Önfoglalkoztatás

Az elmúlt évtizedekben megerősödött a jogszerű önfoglalkoztatás is.  Sok valóságos vállalkozás alakult és működik eredményesen.  A vállalkozás működtetése nem csupán rátermettséget, de megfelelő hátteret is igényel.  Bizonyos szempontból könnyebb most vállalkozást indítani, hiszen kiforrott a jogi szabályozás és számtalan vállalkozást segítő szolgáltatás segíti a munkánkat.  Viszont ma már sokkal nehezebb piacra jutni, mint 15-20 évvel ezelőtt, illetve sokkal kiélezettebb versenyhelyzetben kell megállniuk a helyüket .  Egy vállalkozás elindítása a technikai könnyebbségek ellenére sok megfontolást, tervezést és kockázatvállalást igényel.  Ezekhez a beruházásokhoz nincs meg mindenkinek a megfelelő szakmai és pénzügyi háttere.  Az önfoglalkoztatásnak azonban léteznek más formái is.  

Egyes feladatok ellátására megfelelő lehet a megbízási jogviszony.  Ezt a szerződés típust nem a munka törvénykönyve, hanem a polgári törvénykönyv szabályozza.  Megbízás keretében az is foglalkoztatható, akinek nincs vállalkozása.  A bejelentési és közteher levonási kötelezettség a megbízót terheli.  Figyelembe kell azonban venni, hogy a megbízás gondossági kötelem, nem alkalmazható olyan feladatok elvégzésére ahol az eredmény elvárt.  

Más esetekben az alkalmi munka, vagy  a háztartási munka jelenthet megoldást.Ezek rugalmasabb munkakapcsolatok, de nehéz önfoglalkoztatásnak tekinteni.  A valódi önfoglalkoztatás a vállalkozás.  Mint fentebb említettem egy vállalkozás elindítása nem mindig egyszerű feladat.  Az adminisztrációs terhek, a vállalkozói számla megnyitása, könyvelő alkalmazása, marketing költség megkívánnak némi tőkét.  Azt is figyelembe kell venni, hogy ha a vállalkozást nem  többes jogviszonyként,  hanem „főállásban” indítjuk közterheket kell fizetnünk akkor is, ha vállalkozásunknak egyáltalán nincs bevétele.  Ha valakit készületlenül érint a „vállalkozóvá válás” és nincs állandó jövedelme az nehezen tud eleget tenni ezeknek a feltételeknek.  A munka világából kikerülő emberek egzisztenciája igen sérülékeny.  Ráadásul a sok szélhámos is ront a helyzeten, akik sokszor látszatszolgáltatásokat sóznak  áldozataikra.

Mit tehet az, akinek nincs elég pénze, tapasztalata, hogy önálló vállalkozást indítson?  Érdemes olyan programot keresni, ahol támogatást ajánlanak egy piacképes szakképzettség elsajátítására.  Ez önmagában nem elegendő a probléma megoldására, de javítja az esélyeket.  Viszont figyelembe kell venni, hogy mások szorult helyzetéből sokan szeretnének hasznot húzni.  Vannak akik regisztrációs díj fejében ajánlanak otthonról végezhető, jövedelmező munkát, vagy próbamunkát küldenek, amiért természetesen nem fizetnek semmit, és az ígért fizetős munka is elmarad.  Sok trükk létezik.  Ezekről a módszerekről sok cikk található a világhálón.  Ami közös bennük, hogy nem adnak valós megoldást és csak tovább rontják az amúgy sem jó helyzetet.

Említést kell még tenni a fekete munkáról.  Ez sokszor jó megoldásnak tűnik, de sok veszélyt rejt.  Igaz, hogy az így szerzett jövedelem után nem kell járulékot, adót fizetni, de járulékfizetés hiányában nem ad társadalombiztosítást, sem nyugdíjra jogosító szolgálati időt.  A legnagyobb problémának mégsem ezt gondolom.  Fekete munka esetén egyik oldalon sincsenek garanciák.  Ha a munka nem, vagy nem úgy készül el, ahogy a megállapodás szólt, vagy nem fizetik meg a kialkudott munkadíjat nehéz a folyamatot megfelelő mederbe terelni.

A munkaerőpiac furcsa ellentmondása, hogy míg az egyik oldalon sokan keresnek megélhetést biztosító munkát, addig a másik oldalon sok feladat elvégzetlen marad, mert a munkáltató nem tud hozzá erőforrást rendelni.  Mindkét oldalon szemléletváltozás szükséges.  Meg kell érteni, hogy vannak „résfeladatok” amiknek az elvégzésére nem feltétlenül a munkaviszony keretében alkalmazott munkaerő jelenti az optimális megoldást.  De nyilvánvalóan nem járható út, hogy minden előzetes kiválasztási folyamat elhagyásával, „az utcáról” vegyenek fel munkaerőt.  A munkavégzés, a foglalkoztatás feltételeit is ki kell dolgozni, megismerhetővé kell tenni, még akkor is ha egészen rövid idejű foglalkoztatásról van szó.

Mi lehet  hát a megoldás?  Paradigma váltásra van szükség a foglalkoztatás világában.  Meg kell tanulni a munkaerő-gazdálkodás új formáit.  Miként lehetne az atipikus foglalkoztatást elterjedté tenni?  Mindenképpen egy széles körön működő együttműködést kell felépíteni.  Kell egy csoport amelyik felvállalja az infrastruktúra kialakítását, működtetését és koordinálja a munkavégzésre irányuló megállapodások megkötését.  Valamilyen formában ki kell pótolni a munkavállalói oldalon mutatkozó infrastrukturális hiányosságokat.  A munkáltatói oldalon meg kell teremteni a bizalmat a rugalmas foglalkoztatási formák iránt.

Ez a lehetséges megoldás egyáltalán nem utópisztikus elképzelés.  Gyakorlati megvalósítását már többen megkezdték.