Formális szakmai önéletrajz helyett, kötetlen formában szeretnék magamról leírni néhány dolgot. Nem mondhatom el magamról, hogy már kisgyermekkoromtól HR-es akartam lenni.  

Engem a biológia érdekelt. Nyaraimat vidéken, rokonoknál töltöttem. Ez csak erősítette az érdeklődésemet. Később a fizika felé fordultam. Az elektronika tág teret adott, hogy kiélhessem a kreativitásomat. Rádiót, CB rádiót, erősítőket építettem. Kézenfekvő volt, hogy a Műszaki Egyetemen tanulok tovább.

Aztán egy családi tragédia beárnyékolta a tervezgetést. Végül a Műszaki Egyetem helyett az Egészségügyi Főiskolára jelentkeztem. Sok érdekes dolgot tanultam. Főként azt, hogy a dolgokat komplexen kell szemlélni. Tanultunk anatómiát, mikrobiológiát, fizikát, gazdaságtant. Mindenből egy kicsit. Ilyen szempontból tetszett a főiskola, de pályaválasztás szempontjából zsákutcának bizonyult. Szembesültem vele, hogy a diplomám az egészségügyben szinte semmit nem ér. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor egy alkalommal szóvá tettem, hogy még a titkárnő fizetése is magasabb, mint az enyém. Azt a a választ kaptam, hogy na jó, de a titkárnőnek érettségije van. Gyorsan beláttam, hogy változtatni kell.

Akkor jött a munkavédelem. Elvégeztem a posztgraduális képzést. Ez a pálya tetszett, és akkoriban komoly presztízse volt. Viszont nagyon rossz volt az időzítés. Akkoriban zajlottak a nagy változások a gazdaságban. A munkavédelmet, mint „felesleges termelést gátló” tényezőt sok helyen leépítették. Tovább rontotta a helyzetet, hogy sorra mentek csődbe, vagy alakultak aprócska cégekké a privatizált vállalatok. Én is elvesztettem a munkámat. Akkor döntöttem úgy, hogy teljesen irányt váltok.

Két hét munkanélküliség után jelentkeztem az Amerikai Nagykövetség személyzeti osztályára. Miért pont oda? Ez egy vicces történet. Ha elmesélném senki nem hinné el. A lényeg, hogy tudtam angolul, elég jól bántam a számítógéppel, így gyorsan beilleszkedtem. Úgy gondoltam, hogy kihúzom itt, amíg találok valami „normális” munkát. Mivel lelkiismeretes, alapos ember voltam, apránként mindent szépen megtanultam. Én az a típus vagyok, aki ha eltervezi, hogy meggyfát ültet, akkor elolvas mindent a meggyfáról, elbeszélget a hozzáértő emberekkel és csak azután vásárolja meg a csemetét. Én mindennel így vagyok. Ezért, amikor kiderült, hogy bérszámfejtéssel is kell foglalkoznom, akkor elvégeztem a középfokú ügyintézői tanfolyamot, aztán a felsőfokú társadalombiztosítási szakelőadó végzettséget szereztem. A munka során egyre inkább éreztem a jogi ismeretek szükségességét. Mi sem természetesebb, mint, hogy elvégeztem a jogot.

Közben persze egyre magasabbra kapaszkodtam a ranglétrán, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a HR csoport vezetője vagyok. Sok érdekes programban vettem részt. Nem igazán volt kedvem váltani. Végül több, mint 28 évet töltöttem a cégnél.

Munka mellett folyamatosan vállalkozgattam. Ez is érdekesen indult. Igazából nem akartam én vállalkozó lenni. Csak írtam egy kétnyelvű könyvet, amit szerettem volna kiadni. A kiadók nem nagyon álltak velem szóba, én meg eluntam az egyezkedést. Biztos voltam benne, hogy pár ezer könyvet én magam is eladok. Ahhoz viszont, hogy magánkiadásban jelenhessen meg, vállalkozóvá kellett lennem. Aztán egyik dolog hozta a másikat. Ha már megtanultam a szövegszerkesztést miért ne kereshetnék vele egy kis pénzt? Lassacskán kialakult az ügyfélköröm. A következő fázis akkor jött, amikor a vadkapitalista alapon szerveződött cégek elkezdték rendbe hozni a dokumentációikat. Nagy igény támadt a munkavédelmi kockázat-értékelésre, a HACCP szabályzatokra. Néhány év alatt az is lecsengett. De mindig csináltam valamit. Üzemeltettem társadalombiztosítási kifizetőhelyet, volt munkajogi mediációs irodám.

 Közben elment az idő. Egyre fontosabb számomra, hogy a munka és a magánélet egyensúlya. Nemrég úgy döntöttem, hogy szabadúszó leszek és legfeljebb részmunkaidőben helyezkedek el. Eddig megszerzett tudásomat inkább projekt jellegű feladatok ellátásával, rugalmas időbeosztásban szeretném hasznosítani.

Ha szeretnél velem együttműködni, akkor írj nekem az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Üdvözlettel

dr. Holló Sándor