atipikus.hu

Formális szakmai önéletrajz helyett, kötetlen formában szeretnék magamról leírni néhány dolgot. Nem mondhatom el magamról, hogy már kisgyermekkoromtól HR-es akartam lenni.  

Engem a biológia érdekelt. Nyaraimat vidéken, rokonoknál töltöttem. Ez csak erősítette az érdeklődésemet. Később a fizika felé fordultam. Az elektronika tág teret adott, hogy kiélhessem a kreativitásomat. Rádiót, CB rádiót, erősítőket építettem. Kézenfekvő volt, hogy a Műszaki Egyetemen tanulok tovább.

Aztán egy családi tragédia beárnyékolta a tervezgetést. Végül a Műszaki Egyetem helyett az Egészségügyi Főiskolára jelentkeztem. Sok érdekes dolgot tanultam. Főként azt, hogy a dolgokat komplexen kell szemlélni. Tanultunk anatómiát, mikrobiológiát, fizikát, gazdaságtant. Mindenből egy kicsit. Ilyen szempontból tetszett a főiskola, de pályaválasztás szempontjából zsákutcának bizonyult. Szembesültem vele, hogy a diplomám az egészségügyben szinte semmit nem ér. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor egy alkalommal szóvá tettem, hogy még a titkárnő fizetése is magasabb, mint az enyém. Azt a a választ kaptam, hogy na jó, de a titkárnőnek érettségije van. Gyorsan beláttam, hogy változtatni kell.

Akkor jött a munkavédelem. Elvégeztem a posztgraduális képzést. Ez a pálya tetszett, és akkoriban komoly presztízse volt. Viszont nagyon rossz volt az időzítés. Akkoriban zajlottak a nagy változások a gazdaságban. A munkavédelmet, mint „felesleges termelést gátló” tényezőt sok helyen leépítették. Tovább rontotta a helyzetet, hogy sorra mentek csődbe, vagy alakultak aprócska cégekké a privatizált vállalatok. Én is elvesztettem a munkámat. Akkor döntöttem úgy, hogy teljesen irányt váltok.

Két hét munkanélküliség után jelentkeztem az Amerikai Nagykövetség személyzeti osztályára. Miért pont oda? Ez egy vicces történet. Ha elmesélném senki nem hinné el. A lényeg, hogy tudtam angolul, elég jól bántam a számítógéppel, így gyorsan beilleszkedtem. Úgy gondoltam, hogy kihúzom itt, amíg találok valami „normális” munkát. Mivel lelkiismeretes, alapos ember voltam, apránként mindent szépen megtanultam. Én az a típus vagyok, aki ha eltervezi, hogy meggyfát ültet, akkor elolvas mindent a meggyfáról, elbeszélget a hozzáértő emberekkel és csak azután vásárolja meg a csemetét. Én mindennel így vagyok. Ezért, amikor kiderült, hogy bérszámfejtéssel is kell foglalkoznom, akkor elvégeztem a középfokú ügyintézői tanfolyamot, aztán a felsőfokú társadalombiztosítási szakelőadó végzettséget szereztem. A munka során egyre inkább éreztem a jogi ismeretek szükségességét. Mi sem természetesebb, mint, hogy elvégeztem a jogot.

Közben persze egyre magasabbra kapaszkodtam a ranglétrán, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a HR csoport vezetője vagyok. Sok érdekes programban vettem részt. Nem igazán volt kedvem váltani. Végül több, mint 28 évet töltöttem a cégnél.

Munka mellett folyamatosan vállalkozgattam. Ez is érdekesen indult. Igazából nem akartam én vállalkozó lenni. Csak írtam egy kétnyelvű könyvet, amit szerettem volna kiadni. A kiadók nem nagyon álltak velem szóba, én meg eluntam az egyezkedést. Biztos voltam benne, hogy pár ezer könyvet én magam is eladok. Ahhoz viszont, hogy magánkiadásban jelenhessen meg, vállalkozóvá kellett lennem. Aztán egyik dolog hozta a másikat. Ha már megtanultam a szövegszerkesztést miért ne kereshetnék vele egy kis pénzt? Lassacskán kialakult az ügyfélköröm. A következő fázis akkor jött, amikor a vadkapitalista alapon szerveződött cégek elkezdték rendbe hozni a dokumentációikat. Nagy igény támadt a munkavédelmi kockázat-értékelésre, a HACCP szabályzatokra. Néhány év alatt az is lecsengett. De mindig csináltam valamit. Üzemeltettem társadalombiztosítási kifizetőhelyet, volt munkajogi mediációs irodám.

 Közben elment az idő. Egyre fontosabb számomra, hogy a munka és a magánélet egyensúlya. Nemrég úgy döntöttem, hogy szabadúszó leszek és legfeljebb részmunkaidőben helyezkedek el. Eddig megszerzett tudásomat inkább projekt jellegű feladatok ellátásával, rugalmas időbeosztásban szeretném hasznosítani.

Ha szeretnél velem együttműködni, akkor írj nekem az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Üdvözlettel

dr. Holló Sándor

 

Szerző: dr. Holló Sándor

A több munkáltató által létesített munkaviszony a munkaerőhiány leküzdésének egy lehetséges eszköze. Különösen hiányszakmákban jelenthet jó megoldást. Lényeges különbség a „tipikus” munkaviszonyhoz képest, hogy a munkaadói oldalon több alany szerepel.

Különösen a hiányszakmák esetében jelenthet megoldást ha több munkáltató „osztozik” egy szakemberen. A másik ilyen eset amikor a feladat nem tölti ki teljesen a munkavállaló kapacitását, és/vagy ugyanazt a szolgáltatást egy időben több munkáltató részére is tudja nyújtani (recepciós, biztonsági őr).

A munkaszerződés

Ebben a szerződésformában több munkáltató és egy munkavállaló állapodik meg egy munkakörbe tartozó feladatok ellátására. A munkaszerződésben a munkakörön és az alapbéren túl meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti. A munkavállaló érdekeit védi, hogy a munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek.

A munkaviszonyt bármely munkáltató vagy a munkavállaló jognyilatkozata megszünteti. A felek a megszüntetés módjáról ettől eltérően is megállapodhatnak. Különleges szabály, hogy a munkaviszony megszűnik, ha a munkáltatók száma egyre csökken. Ebben az esetben a munkáltató jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályokat kell irányadónak tekinteni, tehát a munkavállaló jogosult a felmondási időre járó távolléti díjra (a törvény által meghatározott pótlékokkal kiegészített alapbér) és végkielégítésre.

A több munkáltatóval létesített munkaviszony azon túl, hogy segít a munkaerőhiány mérséklésében, közelebb visz bennünket a munkaerő hatékony kihasználásához. Ez a foglalkoztatási forma természetesen akkor lesz népszerű a munkavállalók körében, ha a munkaerő költségének optimalizálásából származó megtakarításból ők is részesülnek, és munkájukért az átlagosnál magasabb díjazást kapnak.

Szerző: dr. Holló Sándor

Sokan az atipikus munkaszerződések közé sorolják a határozott idejű munkaszerződést. Pedig az egyetlen igazi különbség a „tipikus” munkaszerződéshez képest, hogy a felek már a szerződés megkötésekor megállapodnak a munkaviszony végében.

Külön megállapodás hiányában a munkaszerződés határozatlan időre jön létre. Ebben az esetben a munkaviszony – a próbaidő sikeres leteltét követően – csak megfelelő indokkal szüntethető meg. Ügyelni kell rá, hogy az indokolás jogszerű legyen, esetleges jogvita esetén a bíróság előtt is megállja a helyét. A munkaviszony megszüntetése szinte soha nem egyszerű, gyakran vezet konfliktushoz, jogvitához. Más a helyzet, ha előre tudjuk, hogy a munkavállalót egy határozott időtartamra kívánjuk szerződtetni. Ilyen eset lehet amikor egy projekt jellegű feladat ellátására keresünk munkaerőt, vagy egy kismama helyettesítését kell megoldanunk. Ilyenkor jó megoldás a határozott időre létesített munkaviszony.

 Szerző: dr. Holló Sándor

A részmunkaidő megítélése nem egységes. Vannak, akik a munkaerő-piaci rések betöltésének ígéretes eszközét látják benne, míg mások kételkednek az elterjedésében és igen kritikusan számba veszik ennek a foglalkoztatási formának a hátrányait. Mert sok előnye mellett valóban nem mindenki számára jelent igazán jó megoldást.

A részmunkaidő legnagyobb előnye a munkavállaló számára, hogy segít megteremteni az egyensúlyt a munka és a magánélet között. A részmunkaidő különösen vonzó lehet kisgyermekes anyukáknak, akik számára fontos, hogy reggelente elvigyék gyermekeiket bölcsődébe, óvodába és délután időben értük tudjanak menni. Az idősödő generációnak, akik már kissé belefáradtak a munkába, de még nem szeretnének teljesen visszavonulni, vagy azok számára, akik éppen váltásra készülnek és szükségül lenne több szabadidőre, hogy felkészülhessenek egy minőségi váltás megugrására.

A részmunkaidő általában akkor „működik” biztonságosan, ha a munkavállaló nem kizárólag a részmunkaidőben megkeresett jövedelméből akarja eltartani a családját. Sok múlik az élethelyzeten. Például, ha van egy jól kereső férj, és a feleség csak azért megy el részmunkaidőben dolgozni, hogy kimozduljon otthonról, fontosnak érezze magát és legyen némi anyagi függetlensége, akkor az elérhető jövedelem nagysága nem feltétlenül meghatározó. Ugyancsak jó jövedelem kiegészítést jelenthet a részmunkaidős foglalkoztatás a nyugdíjasok részére is.

De mi a helyzet akkor, ha egy egyedülálló nő szeretne részmunkaidőben dolgozni és ebből szeretné eltartani a családját? Itt már nem is olyan egyszerű a helyzet. Egyszerű fizikai és betanított munka esetében szinte lehetetlen megélni félállásból. Ugyanez igaz az alacsonyabb képzettséget igénylő adminisztratív munkakörök esetében is. Magas képzettséget igénylő hiányszakmák esetében már van esély, hogy részmunkaidős foglalkoztatás is biztosítja a megélhetés fedezetét.